2010. 11. 24.

A tücsök és a hangya

La Fontaine meséjét oly sokan átírták már, mindenféle szeleknek, gondolkozásmódoknak megfelelően, talán az én változatom is elfér ebben a kupacban.
A tücsök nagyon szeretett volna már inni egy kisfröccsöt. Nyár volt, meleg, és a belvárosban a házak  csak úgy ontották magukból a forróságot. Az utcára nyíló presszó teraszán kedélyes beszélgetések közepette söröztek az emberek. Ettől a kis tücsök még szomjasabb lett. Mivel pénze nem volt, gondolta, kiül a sarokra muzsikálni, talán adnak neki a járókelők néhány forintocskát, hogy a szomját olthassa.  Úgy is tett, letelepedett a Király utca és a Széchenyi tér sarkán, maga elé tette a kalapját, elővette a hegedűjét és rázendített. Úgy szólt az a hegedű, olyan szívhez szólóan, hogy nem akadt senki sem, akit meg ne fogott volna. Rövid idő alatt nagy tömeg verbuválódott össze a sarkon. A kalap pillanatok alatt megtelt pénzzel. Valaki a tömegből szerzett egy felmosóvödröt, hogy abba gyűjtsék az adományokat. Csupán egy órácskát „bazsevált”, ez alatt az idő alatt akkora lett a tömeg, hogy megbénult a Király utca forgalma. Számolgatta a tücsök a vagyonkáját, amíg a kisfröccsöket iszogatta.  „Ennyi pénzből vehetnék magamnak egy rendes ruhát is, ne higgyék  már azt, hogy egy koldus muzsikál a sarkon.”  Másnap szép új öltönyben jelent meg. Már sokan várták,  hisz hamar híre szaladt a városban, hogy egy hegedű -fenomén játszik a központban. A szomszéd presszó tulajdonosa rögtön üzletet látott a helyzetben, a székeit bérbe adta a járókelőknek.
És ez így ment, nap mint nap a turista szezon közepén. A tücsök a sok pénzből először albérletet keresett, később házat, autót, nyaralót vett, feltöltötte a kamráját, nem kellett már félnie a téltől. Sőt olyan jól ment az üzlet, hogy a rokonságnak is segített. Néhány vállalkozó viszont  panaszt tett az önkormányzatnál, mert a tücsök rontotta a szabad kereskedéshez való jogukat. Ugyanis a hatalmas tömeg miatt nem tudtak az emberek a boltokba eljutni, ezért rendeletet hoztak, hogy a tücsök csak este hattól nyolcig muzsikálhat. Voltak ugyan hangok, hogy a tücsköt ki kellene tiltani a városból, mert hát mégiscsak a mezőn van a helye, de nem törődött senki az ilyen véleményekkel, mert a képviselők zömének mások mellett szállodája is volt, s amióta a tücsök húzta, a szállodák mind telt-házzal működtek.
Így érkezett el az ősz. A közeli színházban éppen a My Fair Lady-t próbálták, de nem ment valami fényesen. Bosszankodott a zeneigazgató s amikor meghallotta a tücsköt a sarkon,  úgy döntött, azonnal otthagyja a színházat, és menedzsere lesz a hegedűsnek. Világkörüli koncertturnéra indultak, és a telet a Bahamákon töltötték. A városban is helyreállt a rend, bár a rossznyelvek szerint  néhány szálloda bezárt, néhányra meg piros lámpát tettek.
Lássuk mi történt ezalatt a hangyával.
      Hangyánk tavasszal bújt ki a tojásból, húsvét után alig két nappal, mind az ötezer-hétszázhuszonnyolc ikertestvérével együtt. Nem sok időt tölthettek a bolyban, mindössze két hetet játszhattak, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy kissé megerősödjenek, és játékukkal majdhogynem összedöntsék a hangyabolyt. Idősebb testvéreik vitték első gyűjtögető útjukra. A mi kis hangyánk egy kisebb csoportba került, oda gyűjtötték össze a szellemileg, vagy fizikailag gyengébb képességű ikreket. Úgy tűnt, a nagy testvér szeret dirigálni, mert az utasításait mindig nagyon határozottan, emelt hangon adta ki, hosszasan magyarázta mit érdemes a hangyabolyba bevinni, és mi az, amivel csupán az idejét pazarolja a hangyanemzetség. Vézna kis hangyánknak vágott az esze és hamar rájött, hogy nem nagyon jó az állandó munkálkodás.  Ám ahhoz, hogy kikerüljön ebből a mókuskerékből, meg kell erősödnie. Így hát cipekedett szorgalmasan. Cipelt faágat, gyufaszálat, falevelet, egy közeli konyhából a földre esett cérnametéltet, és ki tudja mi mindent még, de csak nem akarták felfedezni alkalmasságát a keresőutak szervezési osztályán.
      Így telt el a nyár, de egyre csak keresgélt. Arra gondolt, hogy előbb-utóbb találni fog valami nagyon értékeset, amivel bizonyíthatja rendkívüli képességeit, amire odafigyelnek a többiek és fölnéznek rá. Egyre nagyobb körutakat tett, egyre messzebb jutott lakhelyétől.
     Már készülődtek a télre a hangyaboly lakói, a mi kis hangyánkat még mindig hajtotta a bizonyítási, a felemelkedési vágy. Egy szép őszi napon aztán olyan messzire jutott, hogy kénytelen volt a szabadban éjszakázni. Azt gondolta, nem lehet ebből semmi gond, máskor is aludt már falevél vagy fűszál alatt. Ám ekkor egy hatalmas zsemlemorzsa esett le egy kislány szendvicséből. Megörült a hangya: ha ezt hazaviszi, egy hétig ebből fog lakmározni a boly. Erre biztosan odafigyelnek. De már későre járt, fáradt is volt, félt is a hajnali fagytól, ezért lyukat fúrt a morzsába szállásnak. Jól belakmározott belőle és elaludt. Hajnalban egy ökörszem repült arra. Meglátta a zsemlemorzsát, és felcsippentette. „Hm. Egy kis húsos szendvics”- gondolta és továbbröppent.

6 megjegyzés:

Ilona írta...

Jó kis mesét találtál ki. Eddig én tücsökpárti voltam, jó-jó, kicsit felkopik télen az álla, de mindig bíztam a hangya nagylelkűségében. Csak csurran-cseppen valami tőle. Meg aztán újból jön a nyár, nagy muzsikálás, "hawaii".
De most felborult ez a rend. Most már melyik pártján legyek? Egyik karrierista, másik lúzer. Valahogy egyik se jön be. De szerencsére ez csak egy mese. Ugye? :-)))

Mácsai Ferenc írta...

Bocs, hogy kérdésedre kérdéssel válaszolok. Nem ez a legjellemzőbb két típus mostanában? Ám, ha jobban belegondolok,végül is a karrierista is lúzer, sőt talán ő a leglúzerebb lúzer csak nem veszi észre.:)

Ilona írta...

Igaz, a mese is a valóság, csak kicsit tótágast áll. :-)

Bandi írta...

Ezt a mesét nem mindenki tudná így kitalálni...bevallom tetszett!
Üdv :Bandi

Gime(.hu) írta...

Ez egy QY és elgondolkodttó mese! Hívogató egy bizonyos útra, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy mi az, amikor eszelősen rááll valaki egyvalamire.
Jó volt olvasni! Köszönöm!

Én írta...

Sikeres dolog, ha a gondolat párosul a képességgel hogy leírják. Sokaknak ez külön külön sem megy, de együtt kifejezetten nehéz. Pláne, hogy azt mások meg is értsék. Folytatnod kellene az írást ! :-)