2011. 12. 02.

Szépirodalmi legelő

Amikor Én kiköltöztem ebbe a kis faluba, az itt alig látható terület legelő volt. Minden reggel kihajtották ide a marhákat legelni. Azóta a terület funkcióját vesztette, nem is tudom van-e még marha a faluban (egyébként kétlábú akad még pár). Nos a polgármesterünk pályázott, mert mostanában mindenre pályázni kell, és kapott néhány millió forintot. Az egykori legelőből így lett park! Nagy íróink szobrai is helyet kaptak benne. A kis kb. 350 lakosú falunk egyébként olyan "szerencsés", hogy több gyerek születik már évek óta mint amennyi öreg meghal. Ám a legközelebbi óvoda, iskola az kb. 10 km-re van, busz hozza viszi a gyerekeket nincs vele különösebb gond, csakhogy a busz reggel 7-kor indul. Vagyis egy 3-4 éves gyereknek fél hétkor föl kell kelnie, hogy nyolcra óvodába érjen, míg a régi iskola épülete most kihasználatlanul létezik.
A pénzt pedig csak a pályázat szerint szabad elkölteni. Azt hiszem, a falusi ember mindég is csak másodosztályú állampolgár marad.

5 megjegyzés:

Ilona írta...

Egészen szürreális. Az rendben, hogy a pénzt csak a pályázat szerint lehet elkölteni, de ha jól sejtem, nem erre kellett volna pályázni. Jó a cím :-)

Mácsai Ferenc írta...

Erre lehetett pályázni.:(

xabolcs írta...

Igen, mert a városi nyüszögék csak azt látják, hogy delyóó nekünk falun: ott élünk és dolgozunk, ahová ők kirándulni járnak, és van bőven jó levegőnk...
...mert azt ők a saját környezetükben már tönkretették.

Mácsai Ferenc írta...

Én inkább csak úgy mondanám, hogy falun természetközelibb az élet.:)

Kozma Erzsébet írta...

Nálunk is ez a helyzet a pályázatokkal. Amire adják a pénzt arra kell elkölteni, amire nagyobb szükség lenne, arra viszont nem írnak ki pályázatot, vagy csak később, így a dolgok fontossági sorrendje is kénytelen kelletlen helyet cserél.
A kép nagyon sejtelmes, titokzatos.