Kötélvasút

 Azt hiszem így nevezik Ausztriában.

 Nem szoktam megijedni egy kis magasságtól, jó messzire el lehet látni.:)

 Uram-atyám ez már olyan mint egy google-térkép. Dugul a fülem, mintha a fejem is fájna, csak most ne szakadjon el a kötél.:)

 Szerintem kihúznak a föld nevű bolygóról.:)

 Hova jöttem, merre van a fent, a lent, csak le ne potyogjak innen.:)

 Tisztul már az idő, a felhők felett is csak felhők vannak nem a kék ég.:)

 

... hát föl értem a csúcsra 2108 méter magasra. Kicsit olyan érzés, mintha a világ tetején lennék. Valahogy rákényszeríti az embert ez a helyzet, hogy gondolkozzon az életéről a barátairól, meg minden másról. Ezzel a képpel most Olava-nak kedveskednék, akivel rendszeresen figyeljük egymás munkáit, Norvégiában él, és azt hiszem sohasem fogunk találkozni.:)

Olava Greetings

Úgy alakult ...

hogy néhány napot eltölthettünk pihenés gyanánt egy ausztriai üdülőfaluban, Sonnenalm-on.

A kis falucska nevét úgy fordíthatnánk talán Naposhavas.

Amint az látható is amikor megérkeztünk, volt ott minden, csak nap meg hó nem. Később aztán csak kisütött itt-ott, de Naposhavas felhők között maradt.

Meg is állapítottam nagybölcsen, hogy ahova én mehetek nyaralni ott még a nap sem süt igazán.:)
Folyt.köv.

Ausztriában ...

... az igazi turistát arról lehet felismerni, hogy mindenfelé négykézláb megy.:-)))

Nemzeti botorkálók

Mi a különbség a profi és a hobbifotós között?

Találtam egy jó kis írást, azt hiszem sokunknak hasznos lehet. Itt olvasható.

Utitárs

Már amennyire a vonatban a másik oldalon utazó kellemes arcú hölgyet annak lehet nevezni.:)

Az Én országházam

S. Faragó Gyöngyi kiállításáról

Ahogy nézegettem Fagyöngy képeit, egy Gershwin kritika jutott eszembe. Valahogy így szólt: Gershwin képes bevinni a dzsesszt a konyhából. Hát, nem csak hogy bevitte, de az elmúlt 100 évben sikerült neki a világ legnagyobb színpadaira is föltennie. Szóval Fagyöngy képeiből is ezt éreztem, olyan erővel sugárzik belőlük az empátia,  és Gyöngyi még egy kis technikai trükkel meg is fejelte képeit, ugyanis vászonra nyomatta a képeket, és olyan érzést keltett mintha egy hiperrealista kiállításmegnyitón lennék. Remélem találkozhatunk ezekkel a képekkel valamelyik híres európai galériában.:)

Néhány barátot, ismerőst is sikerült lencsevégre kapnom, így Hajdrák Timit,

Feles Kristinával és Takács Zsolttal most sikerült végre találkoznom,

Kerekes Zsuzsi szerint nem lehet róla szép portrét készíteni, szerintem meg csak szépet lehet.:)

"Füles" Tóth József méltatta Gyöngyi kiállítását, elég szórakoztatóra sikeredett, ide klikkelve láthatjátok.

Vajda János barátom rögzítette az eseményt.

És természetesen nem maradhatott el, a kiállítás utáni  beszélgetés sem.:)

Köszönöm a meghívást Gyöngyinek, nagy élmény volt számomra a kiállítása, és ajánlom mindenkinek, ha teheti nézze meg.

Budapest, budapest de csodás