Néhány éve kirándultunk a plitvicei tavakhoz. Mivel akkor egy turistacsoport tagjaként utaztam nem igazán sikerült a kirándulás, mindég rám kellett várni, amiért 'molyoltam a fényképezőgépemmel. Most viszont adódott ez az üres szombat, és nézegettem a google térképen, hogyan juthatnánk oda. Mitőlünk nincs is olyan messze gondoltam, csak 350 km, ha hajnalban elindulunk estére itthon is vagyunk. Persze ember tervez, ...
Már maga az utazás is megér egy misét, az én szememnek kicsit furcsa, hogy a házakat sok helyen meztelenül hagyják, vagyis nem vakolják, festik be, mint itthon. De ami kiborított, az a falvak "szerkezete". Úgy tűnik nekem egyszerű földi halandónak, hogy Verőcétől Grabovácig mindenki az út mellé építkezett, ezért aztán, keresztül mentünk egy cirka 300 km-es falun, aminek 10 km-enként megváltoztatták a nevét. Így aztán többnyire 60 km/h sebességgel "száguldoztuk" végig a távot. 7 órás utazás után meg is érkezünk a plitvicei tavakhoz. Ott a bejárat előtt megvettük a 110 kunás jegyeket amit senki, seholsem kért tőlünk a kirándulás alatt.
Szerintem a Jóisten ezt a tórendszert azért teremtette, hogy a nációkat összefogja, voltak ott Európa szinte valamennyi országából, és természetesen Japán turista csoport sem maradhatott el.
Sokszor olyan nagy volt a tömeg, hogy a járdán nem fértünk el egymás mellett.
Víz viszont csak nagyon kevés volt. Hiába na május végén érdemes plitvicére menni.
Ott ahol korábban szinte befolyt a víz a cipőmbe, most éppenhogy nem csordogált.
Habár a szilvásváradi fátyolvízesésből csak a víz tűnt el, a plitviceiben maradt még egy kevés.:-)
Horvátországban ezentúl csak autópályán utazom, azt hiszem.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése