A Máriahilfer strasszéról kezdtük bécsi csavargásunkat, itt találtunk egy kis családias,
olcsó szálodát, ide is tértünk meg a nap végén.
A Belvederet már mutattam, az volt a délelőtti csavargásunk célja.
A grafomániások bécset sem kímélik. Itt egy idióta egy pisztollyal akar valami magazinba kerülni. :)
Úgy tűnik, hogy a sógorékat nem zavarja a vöröscsillag. Igaz, nem az országházon, hanem a nemzeti színházon van.:)
Hm. Ausztria is egyre jobban teljesít.:)
Megnéztük Ausztria országházát. Aztán amikor megláttam, Timi egy megjegyzése jutott az eszembe, miszerint a fotós péniszmérete fordítottan arányos az objektíve gyujtótávolságával. Szóval ha ez az országházunkra is igaz ... Az Osztrákoknak szép kis parlamentjük van.:)
Megnéztük a patkányházat (Városháza. Ki tudja miért lett patkányház a neve). Szép nagy park szökőkutakkal van előtte. Ott a parkban az embereket figyelve jöttem rá, hogy milyen sok a gyerek, a terhes kismama Bécsben. Lehet, hogy jobban bíznak a jövőjükben? Azt hiszem a magyarság drasztikus létszámcsökkenéséhez az elmúlt húsz év kiábrándultsága, céltalansága jobban hozzájárult, mint előtte bármi más, beleértve a Kádárkorszakot, és a két világháborút is.
Aztán átmentünk a Maria-Theresien-Platzra. Kétoldalt két múzeum, persze nem mentünk be. Inkább a fiúkat fotóztam, hát ez is a koldulásnak egy formája, de ez legalább humoros. :)
Majd megnéztük azt a híres bécsi templomot, a szent István székesegyházat. Jó nagyra sikeredett épület.:)
A hotel felé már szinte vánszorogtam a fáradtságtól.:)
