Apja lánya

Ezüstkor

Néhány nap Ballymenában

 Azt mondta a főnököm, hogy ki kéne menni Északír országba, egy dohánygyárba, egy gépet beüzemelni.
Mondta ezt a hétvége utolsó előtti munkanapján.  :)

 Oké, semmi gond, oda nem kell útlevél se. Kicsit szűk az idő, de hogyan juthatnék el másképp az Ír szigetre.

 Talált a munkatársam szállodát is, örültem, hogy szép nagy ablakai vannak.

 Persze nekem csak olyan szoba jutott aminek az ablaka egy tetőre néz.

  Első nap délután azonnal nyakamba vettem a várost

 Mesés kertes, főleg iker, és sorházakat láttam.

 A házakhoz tartozó kertek olyanok, mint egy-egy kis park.

De, hogy mikor nyírják a füvet, az számomra rejtély maradt, mert amíg ott voltunk egyfolytában esett. Többnyire csak permet szerű eső, de többször fölváltotta a csendes eső. És kb. 2-szer 2-3 percre a nap is kisütött azon a héten amíg ott voltunk.

A meló jól sikerült, még a vártnál is jobban. Nagyon örültem, hogy mindenki elégedett volt a gép működésével.

Még egy gyors fotó a gyár udvarán,

aztán az ajándékvásárlás komoly feladata szakadt a nyakamba, ugyanis ott csak 3 napot dolgoznak az emberek, de akkor 12 órát, így hétfőtől szerdáig szinte minden zárva van.

 Még egy kis fotózás a városban, aztán irány haza.

 Nem is olyan nagy kaland ez a repülés. Végül is rém unalmas 2 és fél órát végig ülni egy falatnyi helyre bezsúfolva.

 A lőrésnyi nagyságú ablakból nem is olyan könnyű kifotózni, jobban lehet látni a tájat a google térképen, ott legalább nincsenek felhők. :) Viszont ilyen szélgenerátor telepeket többet is láttam, hát irigykedtem is rendesen, nagyon nem tetszik nekem az atomerőmű építés.

A felhők felett tényleg kék az ég. Kár, hogy kívül -70 Celziusz van. :)